Árpád-házi Szent Margit II.

Kilenced Árpád-házi Szent Margithoz

A kilencedet imádkozhatjuk január 18-ai ünnepére készülve január 9-17. között, vagy az év bármely egymást követő kilenc napján. 

Előszó1. nap2. nap3. nap4. nap
5. nap6. nap7. nap8. nap9. nap

 

Előszó

     1917-ben Fatimában megjelent a Szent Szűz három pásztorgyermeknek, mint a Rózsafüzér Királynője.
Felkérte a gyermekeket az engesztelő életre, annak terjesztésére és egy mondatban meghatározta annak programját:
     „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük.”
     A gyermekek (a 13 éves Lúcia, a 9 éves Boldog Ferenc és a 6 éves Boldog Jacinta) mindent megígértek, és szenvedéseiket hősies módon felajánlották a bűnösök megtéréséért.
Az I. Világháború folyt, és a Szűzanya kérte a gyermekeket a békéért való imádságra is, és megígérte, hogy kieszközli hazájuknak a békét. Így is történt!
     Fatima története egyedülálló: meghirdeti az engesztelés fontosságát, felhívja az emberek figyelmét napi gondjaik és szenvedéseik felajánlását a bűnösökért, kéri a sok imádságot értük, hogy a világban béke legyen. Egyben a Szent Szűz Szeplőtelen Szívének tett felajánlásra is felhívja az emberiség figyelmét.
Most, 2017-ben a fatimai jelenések 100 évfordulóját ünnepeljük.
Nagy és döntő évforduló ez! Érdemes visszamennünk az időben, a mi országunk múltjába is.
Magyarország Mária Országa, éspedig törvényesen az! Szent István, örököse nem lévén, a Boldogasszonynak hagyományozta országunkat, Koronáját, jogarát, kormányzását, Őt téve meg Örökös Királynőnkké.
És mert Mária Országa lettünk, elsőrendű feladatunkká vált az engesztelés.
     Hazánk egyik legszomorúbb történelmi időszakában, a tatárjárás idejének gyötrelmes napjaiban megszületett egy kislány, akit szülei, IV. Béla király és Mária királyné Istennek ajánlott fel, ha megszabadítja a magyar népet a tatár megszállástól.
A gyermek, 1242. január 27-én látta meg a napvilágot. A Margit névre keresztelték.
Ezen a napon megszületett hazánk legnagyobb engesztelője, Árpád-házi Szent Margit.
     Mai korunkban, más módon ugyan, de nagyon súlyos történelmi időszakban élünk.
     A fatimai események 100. évfordulóján tekintsünk fel erre a királyi gyermekre, aki jóval megelőzte Fatimát, és életáldozatának példájával meghirdette hazánknak az engesztelés fontosságát.
     Míg Margit csupán Magyarországért ajánlotta fel rövid életét, addig Fatimában a három gyermek már a világért adta életét, áldozatul a bűnösökért. Nagy szentek ők, elhivatottságuk, hősies, fehér mártíromságot szenvedett létük legyenek példaképeink.
Vegyük észre, hogy Fatima és Magyarország életfeladata szorosan összekapcsolódik, mert Szent Margit belesimul a fatimai történetbe.
     Ezért most hozzá fordulunk és az ő segítségét kérjük hazánk védelméért a most következő kilencedben.

Felhasznált források:
Schütz Antal: SZENTEK ÉLETE
Ijjas Antal: Szentek élete
Diós István: Szentek élete
Tarczai György: Margit-legendák
Horváth Mária kézirata: KILENCED a Magyarok Nagyasszonyához magyar szentjeinkkel

1. nap
A felajánlás

     Béla király a tatár ellenség elől Trau városában talált menedékhelyre, mely egy félszigeten elterülő városka volt.
A tatárok vezére ostrom alá vette a várost, nekiment a háborgó tengernek is, csakhogy megszerezze a királyt. Isten kegyelméből azonban hatalmas vihar tombolt, mely távol tartotta az ellenséges erőket.
A városka nem adta ki vendégét, őrizte és védelmébe vette őt.
Amikor végre a király a sok veszteségtől, harctól összetörve hazatért, megtudta feleségétől, hogy szíve alatt új életet hordoz. Ekkor ismét erőt érzett magában, hogy legyőzze fájdalmát két leány gyermeke halála miatt. Csüggedtsége eltűnt és mintegy sugallatra feltört belőle egy csodálatos felajánlás:
     „S ha visszaadod nemzetemet, országomat, én Uram, Istenem, ha megvéded ezt a várost, mely vendégül fogadott, Neked ajánlom föl születendő gyermekemet…A Te dicsőségedet hirdesse ajka első szavával, a Te dicsőségedet az utolsóval, ha majd lelke tisztán, mint ahogy erre a keresztség szentsége mossa, visszaszáll hozzád.”
     Laszkarisz Mária, a görög császár leánya először megrettent ura hirtelen fogadalmára.
De aztán magába szállva könnyek között térdeplőjére térdelt és feltört belőle is a fogadalom:
     „Irgalmazz én Uram! Könyörülj rajtam! Védd meg a várost, végső menedékünket e földön. Védd meg uramat, és én a Te szolgálatodnak szentelem jövendő gyermekemet, akkor is, ha minden elveszett.”
Isten meghallgatta a szülők áldozatát és elfogadta azt.

Jézusom, add, hogy minden szülő felismerhesse, hogy gyermeke Istené és nem az övé. Felismerhesse, hogy ajándékba kapja őket az Atyától, s nevelnie kell a jóra, a Te dicsőségedre, az evangéliumi életre.
Uram, küldd el Szentlelkedet minden szülőnek, hogy felismerhessék ezt az igazságot!

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség…

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj mélyhitű, jó szülőkért! Ámen.

2. nap
Az alázatos kicsi királylány

     Mária királyné hűen teljesítette Istennek tett fogadalmát. Amint Szent Anna és Joachim fogadalmuk szerint, egyetlen kicsi lányukat, Szűz Máriát, már kicsi korában az Úrnak szentelve a Templomba vitte, ugyanígy tett Mária királyné és IV. Béla király is.
     A kicsi 3 éves Margitka Veszprémbe került a domonkos apácák kolostorába. A királyi pár mellérendelte dajkáját, Olimpiászt, aki özvegyasszonyként mint édes gyermekét szerette, és szolgálta őt.
     A kis királylány már kezdettől fogva az imádságnak és a szolgálatnak élt. Amikor megtudta, hogy Kit ábrázol a kereszt és mi történt Krisztussal, hangos zokogásra fakadt.
     Nem szerette, ha kitüntetett módon bántak vele. Ha pedig királylányi méltóságánál fogva mégis fel kellett szebb ruhába öltöznie, utána azonnal a konyhába sietett és a legpiszkosabb munkákban próbált részt venni. A szép étkező eszközöket elutasította, olyat akart, amilyen a többieknek volt.
     Kiválasztottsága szinte születése pillanatától fogva látható volt. Túlnőtt kicsi gyermekségén, és a felnőttekén, mégis – vagy éppen emiatt – egészen kicsiny maradt. Alázatosságban nem volt hozzá hasonló azokban az időkben.

Jézusom, add, hogy én is, hasonlóan Szent Margithoz alázatos legyek! Ne éreztessem soha, hogy másnál különb vagyok, és a szívemben se tartsam magam többre, senkinél sem.
Segíts Uram, hogy megéljem a Nyolc Boldogságból: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”

Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj a kisgyermekekért és a gyermek-lelkületért! Ámen.

 

3. nap
Az áldozatosság példaképe

     A kicsi Margit észrevette, hogy a felnőtt szerzetesnők ciliciumot (vezeklőövet) hordanak ruhájuk alatt.
Szívében vágy ébredt, hogy ő is hordhasson olyat és megkérte dajkáját, szerezzen neki ciliciumot.
Egy kicsi leány, egy csöppnyi gyermek és már áldozatot akar hozni az Úrért!
     S most nézzünk előre! Nézzük mit kért Fatimában a gyermekektől a Szent Szűz:
„Hozzatok áldozatot a bűnösökért…!” És a pásztorgyermekek köteleket tekertek zsenge testükre, hogy eleget tehessenek az Égi Királynő kérésének, hogy kieszközöljék a bűnösök megtérését. Hősiesen viselték éjjel is, de a Szűzanya kedvesen felszólította őket, hogy éjjel semmiképp ne viseljék!
Tudhatjuk-e, a kicsi királylány miért vette fel a ciliciumot? Nem írnak róla a krónikások. Csakhogy sejthető számunkra, hogy nem magától figyelt föl a gyermek a vezeklőövre, nem magától kérte, és nem saját magáért vette fel. Hiszen szenvedett tőle.
Talán a Szentlélek súgta, vagy az őrangyala? Vagy maga Jézus, Akit rajongásig imádott!
     Ezen az úton haladva kereste szent elődei példáját. Szülei elárulták neki, hogy áldozatul adták őt Istennek vétkes nemzetéért.
Margit tehát minden áldozatot igyekezett meghozni. Tanulmányozni kezdte Szent István, Imre, László és főleg Szent Erzsébet életét, hogy erőt merítsen áldozatos életmódjukból. A kislány gyakorta sírva esedezett az Úrhoz:
     „Az Úr mindenható Isten és az Ő jobbjának hatalmával megszorítsa és megenyhítse a kegyetleneknek hatalmukat és megoltalmazza az ártatlanokat és ezeknek felette az anyaszentegyházat.”

Jézusom, vajon én képes vagyok-e felnőtt fejjel ilyen áldozathozatalokra?
Kérlek segíts, hogy megértsem Szent Margit üzenetét, hogy szenvedéseimet átalakítsam áldozattá, a bűnösök megtéréséért!

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj országunk megtisztulásáért, a bűnösök megtéréséért! Ámen.

4. nap
Erős hitű szentünk

     A kis Margit pénteken nem játszik a többiekkel. Őrá, Jézusra gondol, Akit megfeszítettek és meghalt érettünk.
S ahogy erről beszél, a növendékek elhallgatnak, a játékos kedv a gyermekekben elcsitul, köréje gyűlnek áhítattal. Olimpiádesz térdre hull és sírva fakad.
Margit pénteken már böjtöl és Jézusára gondol.
Még csak gyermek, de hite szilárd, mint a szikla, tekintete fölfelé irányul.
     Egy híres atya jön a domonkosokhoz. Beszéde elragadja szentünket. A prédikáció szavain elmélkedik.
Fölolvasásra kérik. Herbartus atya ámulva, meghatva nézi a zsámolyra állított kis királylányt, aki csak így éri el a felolvasó helyet. S kristálytiszta, üde gyermekhangon úgy olvas fel, oly átéléssel, hittel, mint aki pontosan érti a Szentírás minden sorát. Éppen Máté evangéliumából olvas fel a tizenkilencedik rész utolsó szakaszából. Mintha magáról szólnának e sorok, arról a kis királylányról, aki elhagyott mindenkit: szerető szüleit, a pompát, a fényt, a ragyogást, mindent, lemondva magáról, hogy egészen Krisztusé lehessen.
     A nővérek és az atya meghatottsággal, könnyekkel szemükben hallgatják a felolvasását. Herbartus atya megérti és érzi, hogy e gyermek hite szilárd, és erős, ezért soha nem fogja Krisztust elhagyni.
     Margitot azonban kétely gyötri az atya beszéde után. Vajon ő méltó-e erre a nagy kitüntetésre, hogy Jézust kövesse örökké? Oly gyengének érzi magát, esendőnek s ezért szeretné, ha a páter még maradna, hogy beszélhessen vele. Az atyának azonban mennie kell, és elindul. Margit szomorú és mélyen imádkozni kezd. Az Úr megvigasztalja őt: vihar kerekedik, oly erős, hogy az atyának vissza kell fordulnia a kolostorba.

Ó Jézusom, erősítsd hitemet, tedd oly szilárddá, mint Szent Margitét, hogy egész szívemmel Téged tudjalak követni életem utolsó pillanatáig!

Miatyánk….Üdvözlégy…..Dicsőség…..

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj népünk hitéért, könyörögj a kétkedőkért, hogy

megérezzék Isten irgalmas szeretetét! Ámen.

5. nap
A szolgálóleány

     A kis királylány tiszteletére felépült a Nyulak szigetén a fényes kolostor és a Boldogasszony temploma. A 9 éves Margittal Veszprémből Fejérvárra utaztak, megnézve elődjének, nagy Szent István királynak a sírját. Majd gályán Esztergomon áthaladva a vértanú Szent Margit, a királylány védőszentjének ereklyéit is meglátogatták. Végül szentünket hajón vitték a Dunán a szigetre, vele együtt Olimpiász, a sok kis novícia, idős nővérek, szerzetes nővérek és szolgálóleányok mind.
     A nép körében már elterjedt a hír a kis Margit alázatosságáról, jámborságáról, aki kész volt odaadni magát Krisztus szerelméért kicsi korától fogva, amikor még beszélni se nagyon tudott, hogy nemzetének bűneiért engeszteljen.
     Mindenki kitódult az utakra, a Duna partjaira, hogy köszönthesse a király leányát, akit szentként tiszteltek főurak, és jobbágyok, szolgák és hercegek. Amerre haladtak megkondultak, zúgtak az összes harangok a templomokban, és a verőfényes napsütés ünneppé varázsolta e napot.
Katalin asszony, a rendfőnök anya kérte Margitot, legyen a kiszállásnál az első, de ő ezt felelte rá: „Elsőkből lesznek az utolsók.” És kérlelte: „Anyám, miért akarod ezt? Azok menjenek, akik a hídhoz közel vannak.”
     Ő pedig hátrakerült a szolgálóleányok közé és míg az első kis sororok fejdísszel, szépségesen, büszke tartással vonultak le a hídról, ő legutolsóként kis batyujával osont lefelé.
Így lépte át a neki épített szépséges kolostort a kicsi királylány, hogy megkezdje súlyos szenvedésekkel teli szolgálatát az Úrért és hazájáért.

Ó, édes Urunk, tekints Margit szolgálóleányod érdemeire, akit szentté tettél, hogy nemzetünk ismét megmenekülhessen a bajokból, fenyegető vésztől, és minden vérontástól! Add, hogy mi is egyszerű és alázatos lélekkel élhessük meg az evangéliumot!

Miatyánk…..Üdvözlégy….Dicsőség….

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj értünk az Úrnál! Ámen.

6. nap
Az áldozathozatal szentje

     Margit még állhatatosabban folytatta alázatos áldozathozatalát.
Egyre kevesebbet aludt, de annál többet időzött imádott Uránál, az Oltáriszentség előtt. Kicsi cellája szegényes volt, ágya alig volt nevezhető ágynak. A templomban majdnem egész éjszakákat töltött térden állva, teljes elragadtatásban. Alig evett. A kolostorban amúgy sem dúskáltak az ételekben, inkább a szegényeknek főztek jobb ételeket. Margit nem evett húst, háromszor egy héten pedig nem evett és nem ivott semmit. Ez alól egyedül egy évben a farsang időszakában tett némi kis kivételt.
     Kora hajnaltól későig kivette részét a munkákban. A szolgálóleányok szolgálója lett. Nem tűrte, hogy királylányként nézzenek rá. A sorakozó szegényeknek vitte az ételt, maga pedig nem nyúlt hozzá.
     Szülei többször meglátogatták
leányukat. A káptalanház szomszédságában külön fogadó helyiségük volt. Ha a kürtök jelezték érkezésüket, Margit gyorsan szólt valamelyik szerzetes társnőjének, varrjon foltot rongyos ruhájára. Mária királyné a nagyhét folyamán többször együtt imádkozott az apácákkal és ott is lakott. Jöttek rokonok is és a királyi pár közeli ismerősei, hogy láthassák Margitot. Előfordult, hogy mély imádságából hívatták, és ilyenkor nehezére esett bárkit fogadni.
     Legörömtelibb és legodaadóbb szolgálata a betegek ápolása volt. Folyamatosan ápolta, mosdatta, itatta, etette őket, ágyukat áthúzta. Vigaszt nyújtott és szelíd, szerető szavaival megerősítette, megenyhítette beteg testvéreit az igékkel. Előfordultak csodás gyógyulások is kezének érintésétől.
     Nagyon sokat böjtölt, amiért néha megkorholta a rendfőnök anya. Mindemellett súlyosan sanyargatta magát. Ha bármi bűnt fedezett fel, vagy hallott, bevonult kis cellájába, és kíméletlenül megostorozta önmagát, de nem csupán ostorral. Egyszer egy parasztember sündisznót vitt neki ajándékba. Margit megcsináltatta a bőrét és azután azzal verette meg magát kedves szerzetestársnői egyikével. Volt, aki sírva fakadt. Egyik alkalommal Kinga soror fényt látott fölötte, majd lángokat, mintha égne. Felsikoltott és eldobta a flagrumot (ostort). Margit kérte, ne szóljon erről senkinek. Máskor imádság közben láttak fényt körülötte.
     Éjjel-nappal vezeklőövet hordott, mely vasból volt, szögekkel. Gyakran hordott vezeklő inget is.
Szentünk sokat sírt Jézus szenvedésén. Oly nagyon sírt, zokogott, hogy apácatársait is megrendítette. Beszélt nekik az Úr értünk kiontott Véréről, kínszenvedéséről, melyet ő egész szívével átélt.
     Egyebekben keveset beszélt, ha szólt, szelíden, kedvesen tette.
Másokat azonban mosolyogva, szívesen hallgatott. Szerettek közelében lenni, már szép ragyogó kék szemének tekintetétől is megnyugodtak testvérei.

Uram Jézus, add, hogy meglássam minden szenvedő testvéremben a Te Szent Arcodat, s hogy segítségére siessek, amikor szüksége van rám!

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Ámen.

7. nap
A hűség szentje

     A 18 éves Margit komoly erőpróba előtt állt. Édes szülei, akik őt az Úrnak ajánlották fel, váratlanul meglátogatták és arra kérték, legyen a cseh király, Ottokár felesége. Már előtte is voltak kérői, szinte mindenkit megragadott szűzies szépsége. Ottokár volt azonban a legveszedelmesebb kérő, mert Béla királynak sok baja volt a csehekkel és békeszövetséget akart kötni velük. Ottokár király feltételként lánya kezét kérte. Meglátta őt a templomban és azonnal szerelemre lobbantotta szívét a szépséges, gyengéd, Isten szeretetétől sugárzó arc, a gyönyörű nagy kék szemek, melyek mint két csillag ragyogtak, és a sudár, légies alak. 
     A király leányát mintha villámcsapás érte volna. Nem volt elég sok testi fájdalma, most a szívét érte az ütés. Így válaszolt szülei könyörgésére: „Mit fárasztjátok magatokat?… Állhatatossággal akarom, hogy megtudjátok, hogy az én fogadalmamat, hitemet, melyet én tettem és az én szüzességemnek tisztaságát, melyet én az én Uram Jézus Krisztusnak még kisded koromban, mint ti magatok jól tudjátok, szívemből, lelkemből az Úristennek szenteltem, és az én szerzetemnek tisztaságát, nemcsak e világnak dicsőségéért, de még ennek felette sem életemért, sem halálomért, avagy csak egy kevésben sem szeghetem meg, avagy meg nem szeplősíthetem.”
     Szülei nem hátráltak meg, engedelmességre hivatkozva szülői tekintélyükhöz folyamodtak. Margitnál azonban ezzel sem értek célt. Ha Isten ellen való dolgot kérnek tőle, annak nem engedelmeskedhet, és ilyen esetben nem tekinti őket szüleinek – válaszolta. Béla király ekkor Marcellus atyát kérte meg, a domonkos rend tartományfőnökét, de Margit erre így válaszolt:
     „Azt akarom, hogy minek előtte engemet házasságra adnátok, annak előtte az én testemet elmetéljétek foltonkint, hogysem megszegjem hitemet, melyet Krisztusnak fogadtam: és annak előtte inkább szenvedek minden átkot, hogysem az én fogadásomat megszegjem!”
     Ez a válasz végre hatott, szülei nem háborgatták többet. Ezután hozzájárultak ahhoz, hogy örök hűséggel letegye szerzetesi fogadalmát, melyet nagyszámú gyülekezet előtt tett meg, Marcellus atya, a váci és nyitrai püspök jelenlétében. Országra szóló ünnepi esemény keretei között zajlott ez a szent szertartás.

Jézus Krisztus add, hogy Szent Margithoz hasonlóan, mi is képesek legyünk örök hűséggel kitartani Temelletted, nemcsak szóval, hanem tetteinkkel, életünkkel együtt! Ne engedd, hogy mai, egyre súlyosabb korunkban, ahol a hitet mellőzik, kigúnyolják, megtagadják, sőt, mártíromsággal megölik, állhatatosan kitartsunk hitünkkel, példát mutatva életünkkel, tanúságot tehessünk Rólad az evangélium útján! Adj bátorságot ehhez Urunk, erőt Szentlelkedtől, életünk utolsó pillanatáig!

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj állhatatos hitünkért! Ámen.

8. nap
A béke és egység szentje

     Most már fogadalma szerint élhetett. Ám fizikailag, lelkileg egyre több szenvedés zúdult rá. A sok megerőltető munka, a metsző, jeges hidegben való serénykedés, és a vezeklő sanyargatások miatt egyre többször betegségbe esett. A testi meggyötörtségnél még erősebb volt azonban a lelki megtöretés. Megtudta, hogy atyja és bátyja (későbbi V. István király) éveken át harcban álltak egymással.
     Margitnak, aki az ország egységéért, békéjéért engesztelt, mély fájdalmat okozott a családjában lévő békétlenség, ellenségesség, széthúzás, viszálykodás. Ez teljesen összetörte őt: „ilyenféle háborúság semmiképpen nem lehet sok lelkeknek veszedelme nélkül!” – állította sok szerzetestársa előtt. Emellett nagy fájdalommal töltötte el egyházának szorongatott állapota is. Hiába vigasztalták társnői, ő csak sírt és sírt és egyre többet vezekelt a bűnökért. Atyjához eljutott a hír, hogy leányuk őt okolja, sőt megítéli az ő háborúságait. Ezután megvonták tőle látogatásaikat és támogatásukat. Margit, aki megszokta, hogy családja gyakran látogatja őt – akiket szeretett –, egyre inkább hiányolta jelenlétüket. Mindezen kívül addig, ellátták gazdag ajándékokkal, melyeket ő mindig kolostorának, és a szegényeinek juttatott, most észre kellett vennie, hogy rendjének nem tud semmit adni többé. Szegényeinek akart volna még adakozni, de az apácatársai keményen rászóltak: „Semmit se adunk a szegényeknek. Mi is szegények lettünk!” Szegényei is morogni kezdtek és szidták, amiért nem kaptak tőle már semmit. „Bocsássatok meg atyámfiai!” – kiáltotta oda nekik zokogva, de azok csúnyán elfordultak tőle. Egyedül György fráter állt ki mellette és erőteljes alakjával védelmébe vette őt, haragjában szétkergette a méltatlankodókat. Margit halálsápadtan ájult el a kövezeten.
Egész életében mindig önként alázta meg magát. Most azonban folyamatosan őt alázták meg. Meggyötörték, gúnyolták, sértegették. Abban a kolostorban, melyet a király őmiatta építtetett, nővértársnői elfordultak tőle. Még akik nagyon szerették, mint pl. a volt dajkája, Olimpiádesz anya, sem merték érzésüket mások előtt kimutatni. Csak titkon siratták királylányukat, látván mindennapos megaláztatásait. Csodálták őt, amiért ezt oly nagy lelki erővel viselte.
     Margit egészen magára maradt. A királyi pár, miként bátyja is, másfél éven keresztül megvonták tőle jelenlétüket, szeretetüket. Őrá haragudtak, aki békíteni akarta a haragosokat egymással, akinek legfontosabb vágya országa egysége és békéje volt, most megtagadták őt,megvonva tőle szeretetüket. Még Marcellus atya is arra kezdte buzdítani, hogy menjen át egy másik kolostorba, mert nyíltan megmondták neki, nem kívánatos a jelenléte és nem tudják őt eltartani. Sorsa a kolostorban a leghitványabb szolgálóleánynál is rosszabbra fordult.
     Margit átélte Jézussal a teljes elhagyatottságot, kitaszítottságot és éjszakánként együtt mondta Jézussal a feszület előtt: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
     Ez volt Margit lelkének sötét éjszakája. 
     Marcellus atya meglátogatta és keményen rászólt: „A szent engedelmességre megparancsolom, szedd össze holmidat. Holnaptól fogva a fejérvári kolostor lakója leszel.” Szentünk mélyen meghajtotta fejét, de szívét tőr járta át. Csak annyit kért, hogy elmehessen még egyszer a templomba imádkozni. Zokogva borult le a Szent Kereszt oltáránál és kérte: „Atyám, ha lehetséges, távoztasd el tőlem ezt a poharat.” A Szent Kereszttel szemben volt Szent Erzsébet asszony falra festett gyönyörű képe. Mély könyörgésre fakadt IV. Béla király húgának képe előtt, kérve őt, ha csak lehetséges, ne kelljen eltávoznia onnan. Esdve kérlelte, szóljon az érdekében Jézusnál, hogy fordítsa vissza szüleinek, testvéreinek szívét őfelé. S ne kövesse őt haragjuk. Ekkor feje fölött imádságára egy hangot hallott: „Amen!”
Margit felnézett és látta, amint Szent Erzsébet elmosolyodik, ragyogó kék szeméből mennyei szeretet sugárzik rá. Margit felsikoltott és lerogyott a kőre. S ezután nem sokkal, a templom tornyában megkondultak a harangok. Bekiáltották, hogy jön a király.
     Szentünk kisietett és látta, amint apját haldokolva hozzák a Boldogasszony kolostorába. Vele volt a királyné, aki zokogva térdelt ura mellett, és ott állt István király is családjával, s velük az udvar főemberei mind. Béla király, aki utolsó idejében megtagadta leányát, most az ölébe hajtva fejét, kiengesztelődött szívvel adta vissza lelkét Teremtőjének. Nemsokára elhunyt a királyleány édesanyja, Mária királyné is. Családjának tragikus elvesztése mély szenvedést okozott Margitnak.

Édes Jézus, Te, akit kiválasztasz, azt elvezeted a kálváriára, szenvedésed helyére, és Szíved fájdalmában részesíted. Könyörülj meg rajtunk, hogy amikor megtapasztaljuk a vigasztalanságot, a megaláztatásokat, a sötétséget, mi is erős, bátor lélekkel fogadjuk azokat! Adj lelkünkbe nagy bizalmat, hogy Te osztozol szenvedésünkben, s hogy Szent Sebeid által nyerünk majd gyógyulást.

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….

Békeszerző Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Ámen.
Szent Margit érdemeiért árasszon el bennünket a Békesség Lelke, hogy általa megértsük, egység nélkül nincsen béke!

9. nap
Jézus boldog jegyese

      1242. január 27-én született és 1271. január 18-án, 28 éves korában szállt a mennybe a mi szentünk lelke, édes Jegyeséhez, Akit mindenekfölött, oly nagy szerelemmel szeretett.
Margit kapcsolata mély volt szüleivel. Gyakran kikérték tanácsát még államügyekben is, és az ő békeszerző áldozatának volt köszönhető, hogy király atyja kibékült fiával, a későbbi V. István királlyal.
Erős kötelékkel szerette a szüleit, éppen ezért gyors haláluk megtörte Margitot. A sok vezekléstől, munkától legyengült szervezete és szíve lassanként megtörte összes fizikai erejét, és felemésztette őt hatalmas, lángoló szeretete.
     1270. Karácsonyán Margit már alig tudott beszélni. Mindig ő olvasott fel a Dávid zsoltárokból, és mesélt társnőinek a szent Karácsonyról, a leggyönyörűbb, szépséges Asszonyról, Máriáról, akihez sosem talált foghatót. Karácsonykor egyesült az Ő nagy szegénységükkel és nem vigadozott, hanem még inkább böjtölt, hogy egységben legyen a Szent Családdal. Legenda szerint Margit látomásban ott volt Betlehemben, a születés barlangjában.
     Az utolsó karácsonykor áttetsző volt már teste, hófehér az arca és lángolóan tüzes, szép kék tekintete.
Már csak pislákolt benne az élet, míg végül magas lázzal elvágódott a köves udvaron, amint vizet vitt a dézsában a konyhába. Tél volt, dermesztően hideg. Margit keze a sok jeges vízben megpucolt haltól kisebesedett, felhasadozott, vérzett. Ő mégis mindig ragyogó mosolyával utolsó pillanatig szolgálta Krisztusban kedves testvéreit. A szeretettől esett el.
     Egyik soror vette észre, amint áthaladt a kerten és felsikoltott. Margitot bevitték és lefektették. Hívatták az orvost, de ő nem tudott már segíteni. A magas láz nem ment le többé.
Szentünk kérette az atyát, adja fel számára a szent kenetet. Mihály atya megkente tehát kezeit, homlokát, ajkait, fülét, lábát. A legenda szerint amint elhangzottak a szent bűnbocsátó szavak, minden egyes végtag megkenésénél egy hang szólott: „Nem vétkezett!” „Nem vétkezett!” Az atya eleinte azt hitte, hogy valaki szólt, de hiába kereste a hang forrását, nem lelte. Megrendülten távozott.
     Margit 12 napon át szenvedett, de a mosoly nem hagyta el ajkait. Tekintetéből derű sugárzott és szeretet. A nővérek sírva vették körül, de ő megintette őket: „Miért sírtok én édes atyámfiai, örvendenetek kellene, hogy imhol’ közelít az óra, amikor elnyerem csekély érdemem mérhetetlen jutalmát.”
Szép szóval intette őket, maradjanak helyükön, ne hagyják el hivatásukat – amint oly gyakran akadályozta meg egy-egy megingó nővér eltávozását.
     Megígérte, hogy amíg teste ott pihen náluk, a kolostoron nem vesz erőt vihar…
Az apácák zokogtak.
Az infirmatóriumban (betegszoba) hirtelen felült a szent és utoljára ezt mondta:
„A te kezedbe Uram, ajánlom lelkemet!” – Majd ágyára visszahanyatlott és visszaadta lelkét Teremtőjének.                                            

 Szent Margit sírja nem maradt fenn: eredetileg a Margit-szigeti kolostor templomában volt a nyugvóhelye, de amikor a domonkos apácák elhagyták a Szigetet a török elől menekülve, akkor földi maradványait is magukkal vitték új lakóhelyükre, Pozsonyba, a klarissza kolostorba. Ott a 18. században nyoma veszett. Sírhelye megmaradt márványán ez van írva: SANTA MARGARITA.

Mennyei Atyánk! Szent Margit érdemeiért, könyörülj magyar hazánkon, egész Egyházunkon! Ezekben a vészterhes időkben mentsd meg Uram a Te népedet, a Te híveidet a szorongattatástól, üldözéstől, vérontástól! Adj békét a világnak!

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Ámen.

Utószó

     Árpád-házi Szent Margit egy szombati napon költözött a mennyei Atya házába.
     Életének négy fő szabálya volt:
     „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”
     Isten rendkívüli imameghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását. Margit bírta a jövendölés adományát is. Bizonyított példa, hogy atyjának II. Osztrák Frigyessel Stájerországért folytatott harcában a győzelmet előre megmondotta. Nyilvánvalóan a fátyol alatt is IV. Béla odaadó leánya maradt. Nem hagyta ugyan politikai érdekből férjhez adatni magát, de az utolsó nagy Árpád-házi uralkodó messzemenő terveivel és erőfeszítéseivel szoros kapcsolatban volt. Talán ebben a kapcsolatban és közös felelősségben látta életének igazi értelmét. És ez az elhivatottság olyan vezeklő életre ösztökélte, ami ma nekünk szinte öngyilkosságnak tűnik. …Remélte, hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta valamikor Krisztus áldozatát, akinek haláláról ezt mondja az Írás: jobb, ha egy ember hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.
     Halála óráját derűs arccal előre megmondotta a nővéreknek. Boldoggáavatási pere nehezen bontakozott, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatták szentté.
     Életét az 1300-as évek elején írták meg, s Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben.
     Szent Margit az országért és az egyházért vezekelt és engesztelt. Egyházát végtelenül szerette – mondván –, maga is az Egyház leánya, s ha az egyház „metéltetik” – ő is metéltetik és vele együtt gyötrődik.
     Hozzátesszük, az ország akkor a NAGY Magyarországot jelentette – Szent István felajánlott országát –, tehát Szent Margit, Mária Országának minden népéért engesztelt az életével!
Fatimában a Rózsafüzér Királynője a kis pásztorgyermekektől már az egész világért kért engesztelést.
Hálát adunk az Úr Jézus Krisztusnak a mi nagy szentünkért, Aki elárasztotta őt Szentlelkének mindennemű kegyelmével!
Hálát adunk az Árpád-ház nagy Kincsének – Margitnak –, hogy vállalta a küldetését és a legtökéletesebb szeretettel meg is élte, miérettünk!

Köszönjük Neked Urunk, köszönjük Neked Szent Margit!
Ékes Virágszál,
Fényességes Gyöngy,
Esedezz népünkért
Szép magyar hazánkért
Tenger bánatunkban
Légy segítségünkre,
Fénylő könnyeiddel
Kelj védelmünkre!