Borromeo Szent Károly

Borromeo Szent Károly (Carlo Borromeo)
(Az olasz bíboros-érseket Borromei Szent Károlynak is nevezik.)
(Arona, 1538. október 2. +Milánó, 1584. november 3.)

Cesare Orsenigo: Borromei Szent Károly élete című könyvét online olvashatjuk a Szent István Társulat könyveinek archívumában.

A kilencedet imádkozhatjuk Borromeo Szent Károly november 4-ei ünnepére készülve október 26. és november 3. között, továbbá az év bármely kilenc egymásután következő napján.

A kilenced során a napi imádságot imádkozzuk minden nap, azonban Borromeo Szent Károly püspök példaértékű életének megismeréséhez a kilenced imádkozása előtt olvashatunk életrajzából.

1. nap2. nap3. nap4. nap5. nap
6. nap7. nap8. nap9. nap 

 Kilenced Borromeo Szent Károly tiszteletére 

A kilenced napi imádsága

Ó, dicséretre méltó Szent Károly, a papság atyja és tökéletes példaképe! Te vagy az a jó pásztor, aki Jézus Krisztushoz hasonlóan, odaadtad életedet a nyájadért, ha nem is vértanúhalállal, de a küldetésedben vállalt számos áldozat által. Megszentelt földi életed buzdítást adott a törekvőknek, példás önfeláldozásod láttán a tétlenkedők megszégyenültek, fáradhatatlan buzgalmad biztos támasza volt az Egyháznak.

Ó, nagy Főpap! Mivel a mennyben lévő szenteknek egyetlen célja Isten dicsőítése és a lelkek megmentése, kérlek, járj közben értem. Ajánld föl e kilenced szándékaira buzgó imáidat, amelyek olyan hatékonyak voltak földi életed során. [Említsük meg kérésünket!]

Ó, Szent Károly, te egyike vagy Isten azon Szentjeinek, akik közbenjárásában leginkább meg kell bíznom, mert Isten arra rendelt téged, hogy az ifjúság keresztény nevelésének elősegítésével támogasd az Egyház küldetését. Olyan voltál, mint maga Jézus Krisztus. Mindig nagy szeretettel fordultál a legkisebbek felé, hirdetted nekik Isten igéjét, akik általad részesülhettek a keresztény nevelés áldásaiban is. Ezért bizalommal fordulok hozzád, és könyörögve kérem közbenjárásodat, hogy hasznomra váljanak a kapott kegyelmek, amelyekért annyira hálás vagyok. Imáid tartsák tőlem távol a világ veszélyeit. Járj közben azért, hogy szívem elborzadjon a bűntől, hogy mélyen átérezzem keresztény küldetésemet, hogy őszinte megvetéssel tekintsek a világ véleményére és hamis bölcsességére, hogy szenvedélyesen szeressem Istent, és hogy szent istenfélelem töltse el szívemet.

Uram irgalmazz nekünk! Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk! Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus hallgass minket! Krisztus hallgass meg minket!
Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz érettünk!
Apostolok Királynője, imádkozz érettünk!
Szent Károly, imádkozz érettünk!
Szent Károly, Krisztus követője, imádkozz érettünk!
Szent Károly, a keresztre feszített Krisztus hű követője, imádkozz érettünk!
Szent Károly, aki az apostolok lelkével eltelt, imádkozz érettünk!
Szent Károly, akit Isten dicsősége iránti buzgalom emésztett, imádkozz érettünk!
Szent Károly, az Egyház fénye és patrónusa, imádkozz érettünk!
Szent Károly, a papság atyja és vezetője, imádkozz érettünk!
Szent Károly, aki legjobban vágyódsz a lelkek üdvösségére, imádkozz érettünk!
Szent Károly, az alázat és a vezeklés példája, imádkozz érettünk!
Szent Károly, az ifjúság legbuzgóbb nevelője és tanítója, imádkozz érettünk!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit. Irgalmazz nekünk!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit. Irgalmazz nekünk.
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit. Adj nekünk békét.
V. Imádkozz érettünk, ó, dicséretre méltó Szent Károly!
R. Hogy méltóvá váljunk Krisztus ígéreteire.

Könyörögjünk!

Ó, Urunk, tartsd meg Egyházadat Szent Károlynak, a Te dicsőséges hitvallódnak és püspöködnek állandó oltalma alatt, hogy amint Szent Károly lelkipásztori feladatai teljesítésében kiemelkedő volt, úgy imái tegyenek minket buzgóvá Szent Neved szeretetében, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Borromeo Szent Károly püspök élete

(Forrás: www.katolikus.hu)

1. nap

Származása, egyházi hivatalai

Borromei Károly a milánói hercegség egyik legnevezetesebb családjából származott, politikai hatalmuk és tekintélyük nem utolsó sorban a nagy vagyonból fakadt. A családi szálakat az egyházi megújulás érdekében tudta nagyon ügyesen fölhasználni.

Arona várában született harmadik gyermekként, édesanyját korán elvesztette. Mostohaanyja a család számára fenntartott sok egyházi javadalomra való tekintettel Károlyt klerikusnak szánta. Ez egybevágott Károly elgondolásaival, ezért tizenkét évesen reverendát öltött és fölvette a tonzúrát. A kor szokása szerint kommendátor apátja lett a római bencés kolostornak, így az apátsági jövedelem felett Károly, illetve a család rendelkezett. Ám ő ahelyett, hogy a család rendelkezésére bocsátotta volna azt, szétosztotta a szegények között.

Tizenhat éves korában a páviai egyetemre küldték, ahol 1559-ben mindkét jogból doktori fokozatot szerzett. Ekkor nagybátyját pápának választották. IV Pius Károlyt azonnal Rómába hívta, és a kor szokásait követve elhalmozta fényes pápai hivatalokkal, noha sem teológiát nem végzett, sem pappá nem volt szentelve. 1560. január 31-én bíborossá, nyolc napra rá milánói érsekké nevezte ki azzal a kikötéssel, hogy Rómában kell maradnia, az érseki teendőket pedig helynök lássa el. Ezek mellé a pápai kúriában hivatalként kapta a szerzetesrendek felügyeletét és az Egyház politikai ügyeinek vezetését, ami azt jelentette, hogy a pápai intézkedések rajta keresztül kerültek ki a kúriából. Akkori levelei még a főúri életet kedvelő, öntudatos ifjúról tanúskodnak. Kiváló ízléssel gyűjtött műkincseket, labdajátékkal, sakkal és vadászattal pihente ki magát. Szerette a zenét, maga is játszott csellón. De szokatlanul nagy volt a munkaszeretete már ekkor is: a római kúriában addig soha nem intézték oly gyorsasággal az ügyeket, mint Károly alatt.

A kilenced napi imádsága

2. nap

Ifjú évei, pappá szentelése

Az Egyház ekkor igen mozgalmas időket élt: a pápa ismét egybehívta a trienti zsinatot, Franciaországban vallásháború dúlt, Angliában Erzsébet királynő lépett a trónra és félbeszakadt a katolikus restauráció, amely Tudor Mária alatt kezdődött, Flandriában súlyos vallási politikai feszültségek támadtak, Amerikában ki kellett építeni a lelkipásztori hálózatot. Károly pedig teljes hűséggel, nagy kötelességtudással, minden intrika számára elérhetetlenül és rendkívüli munkabírással hajtotta végre a pápai intézkedéseket. Rómában kiegészítette szellemi képzettségét a katolikus reform szellemében, és jogi-diplomata alapszemléletét teológiai irányba változtatta meg.

Rajongva szeretett bátyja halála hozta el a megtérés napját. Akkor ezt írta: „Ez a csapás oly szörnyű, hogy semmiféle emberi megfontolás nem tud megvigasztalni. Ez a veszteség, belátom, nagy lépéssel vitt előre engem a kegyelem útján.” Mikor a család bátyja halála miatt azt kívánta, hogy térjen haza és vegye át a család vezetését, az Egyház iránti elkötelezettségének pecsétjeként pappá szenteltette magát. Hamarosan püspökké szentelték, majd szolgáinak nagy részét elbocsátotta, sok címét és hivatalát visszaadta a pápa kezébe. Engedélyt kért, hogy püspöki városába távozhasson, és átvette a milánói egyházmegye tényleges kormányzását.

A kilenced napi imádsága

3. nap

Milánóba érkezése

1565 szeptemberében vonult be Milánóba, olyan pompával, ami akkoriban egy püspököt és bíborost megilletett.  A milánóiak készültek a fogadására: a püspöki palota falait földíszítették a Borromeiek és őseik képeivel és címereivel. Károly pedig, amint megérkezett, ezeket eltávolíttatta, és Szent Ambrus és más milánói püspökök képét tétette föl. Azt mondotta: „Amíg gróf Borromei Károly voltam, tiszteletreméltó elődeim nyomába törekedtem; mióta azonban a Santa Praxedes bíborosa és Milánó érseke vagyok, érsek elődeim a követendő példaképeim.”

Milánóban akkor hihetetlen viszonyok uralkodtak. A hívők nem ismerték a Miatyánkot, voltak papok, akik nem tudták a feloldozás szavait. Sok templomból, amit fölkeresett, iszonyattal fordult ki. A San Satiro-templomban éppen papok és világi urak lakomáztak és mulattak, amikor belépett; a San Maurizio-templomban ugyan sok embert látott, de azok mit sem törődtek az oltárnál folyó liturgiával, csak beszélgettek és nevetgéltek egymás között. Részeg férfiak és ízléstelenül kifestett nők járultak az áldoztatórácshoz. Más templomokban táncoltak vagy gabonát tároltak; a körmenet − ha volt − inkább karneváli fölvonuláshoz hasonlított. Az egyik helyen pápai oklevelet hamisítottak és árulták. Látván ezt, így írt a pápának: „El vagyok szánva arra, hogy a trienti reformot a prelátusok között fogom kezdeni. Ez volna a legjobb út arra, hogy egyházmegyénkben az engedelmesség föléledjen. Nekünk kell elöl járnunk, a hívek majd jönnek utánunk.”

A kilenced napi imádsága

4. nap

Trienti Zsinat, reformok

Milánói bevonulásának időpontjára hívta össze a tartományi zsinatot, amelyre Lombardia, Piemont, Liguria és Emilia püspökei voltak hivatalosak. A trienti zsinat határozatai alapján e tartományi zsinaton Károly érsek az egyházi élet minden területén: a liturgiában, a javak kezelésében, a klérus képzésében, a jótékonyság ellenőrzésében, az anyakönyvek vezetésében reformokat léptetett életbe. A tartományi zsinat határozatai és Károly intelmei a néphez a többi itáliai püspök számára is mintául szolgáltak.

E határozatok megvalósítása és a fölmerülő nehézségek leküzdése érdekében, továbbá, hogy megfelelő munkatársai legyenek, és számot adjon azoknak, akik kérdőre vonták, nagyon kiterjedt levelezést folytatott. A milánói Ambrosiana könyvtárban 100 kötetet töltenek meg a hozzá írott levelek! Fennmaradt levélvázlataiból rekonstruálható munkamódszere: minden kérelmet mérlegelt, és szakértelemmel vetette össze saját véleményét másokéval. Ha egyszer döntött, azt kitartóan védte, és határozottan föllépett mindazokkal szemben, akik találva érezhették magukat, akár Rómában, akár Madridban vagy Milánóban.

A kilenced napi imádsága

5. nap

Ellenállás a reformok ellen

Reformjai végrehajtása közben egyre több oldalról támadt ellenállás az érsekkel szemben: a világi klérus (különösen az előkelő családból származó kanonokok), a szerzetesek, a hivatalnokok (a városi helytartó, a szenátus, a spanyol udvar) felől.

Amikor a bíboros a nagyböjtbe nyúló farsangi mulatságokat a városban a hamvazószerdával betiltotta, ellenségei − főleg a spanyol helytartó − bepanaszolták a pápánál. Sok mindent felhoztak, többek között a következő történeteket: ’A városba érkezése után hamarosan meglátogatta a híres dómot. Látta, hogy egy lovag teljes fölszerelésben átlovagolt a templomon, a nyomában egy csacsifogat kocogott, majd emberek jöttek csoportosan nevetgélve és beszélgetve, mások terheket cipeltek. Kiderült, hogy régi szokásjog alapján, ahelyett, hogy megkerülnék, átjáróháznak használják a dómot. Az érsek azonnal kiadta a rendeletet az oldalkapuk bezárására, majd amikor erőszakkal feltörték, befalaztatta a bejáratokat.’ A Santa Maria Scala-templom kanonokjai is szembeszálltak a reformokkal. Az érsek bejelentette, hogy látogatást tesz náluk, mire ők visszaüzenték: nem fogják bebocsátani. A történteket így jegyezte föl: „Amikor odaértem, láttam, hogy embereimet, akik a temető kapuján át vonultak be, fegyverekkel és minden erővel kituszkolják. Ezért elszántam magam, leszálltam a lóról, kezembe fogtam a keresztet, és így nagy nehezen tudtam tenni néhány lépést. Amikor azonban benn voltam már az épületben, kardokat szegeztek nekem, és nagy ordítozás közben kituszkoltak, majd bezárták a kaput.” − Amikor a lázadókat a pápánál bepanaszolták, s az nyilvános bocsánatkérésre kötelezte őket, bűnbánó körmenetben a dómhoz vonultak, és térden állva kérték az érsek bocsánatát. Ő ezzel fogadta őket: „A testvéretek vagyok!”

Károly megbízatást kapott a humiliáták teljesen elvilágiasodott rendjének megreformálására. Mivel első rendelkezéseit figyelmen kívül hagyták, erélyesebb eszközökhöz folyamodott. Ezért a szerzetesek között gonosz terv született: páter Farina vállalta, hogy megöli az érseket. Három rangjától megfosztott prépost sok pénzt ígért neki, és biztosították, hogy segítik elrejtőzni. Farina sok pénzt követelt, ezért az összeesküvők elloptak egy kelyhet a templomból, és eladták. Farina a kehely árával Korfuba menekült, s csak két év múlva tért vissza, hogy tervét végrehajtsa. Este lopakodott be az érseki palotába, ahol népével együtt az érsek éppen imádkozott. Pisztollyal rálőtt. Az érsek kezével a hátához nyúlt, majd folytatta az imádságot. Karingén egy fekete, a hátán pedig egy piros folt maradt a lövés nyomán, de a golyó a lábánál hevert. Csoda! − kiáltották az emberek. Az érsek megparancsolta, hogy ne üldözzék a merénylőt, de később a pápa elé került az ügy, és az összeesküvőket kivégezték.

Az Egyház bírói joghatósága ügyében nyílt összeütközésbe került II. Fülöp helytartójával, s ezért kiközösítette a helytartót, tudván, hogy ezért a király el is űzheti a püspöki székéből. De ezekből a harcokból Károly győztesen került ki, amit nem annyira szerteágazó kapcsolatainak, mint életszentsége egyre inkább növekvő hírének köszönhetett.

A kilenced napi imádsága

6. nap

A papság és a világiak képzése

Az érseknek nem voltak illúziói afelől, hogy rendelkezései és reformjai teljesen megszüntetik a visszaéléseket. Ezért teljes erejével a jövő számára perdöntő papnevelés ügye felé fordult, úgy, ahogy azt a trienti zsinat elrendelte. A papságra készülők számára internátust és iskolát nyitott 1565-ben; ez lett a milánói szeminárium őse. A képzésben a világi és az egyházi tudományok összekapcsolódtak, a nevelésben azonban a hangsúly a személyes életszentségre való törekvésre és a jó példára került. Két szemináriummal indult, az egyik a városi, másik a vidéki papságot nevelte. Hamarosan egy harmadikat is nyitott vidéken. Ezt követően a svájci völgyekbe küldendő papok számára, akiknek ott protestánsok között kellett működniük, megnyitotta a negyedik, helvét szemináriumot. E szemináriumok a papság képzését, egy másik intézmény, a Castellis da Castello által 1536-ban alapított „Hittaniskola”, amit Károly érsek fölkarolt, a nép javát szolgálta. Ugyanígy támogatta az Oltáriszentség Konfraternitásokat, amelyek szentségimádással engesztelték az Eucharisztiában jelenlévő Krisztust azért a sok a hitetlenségért és káromlásért, amit a svájci reformátoroktól kellett elszenvednie. Károly érsek a műveltebb hívők lelki képzésére is gondolt. Páviában megnyitotta a Borromeum intézetet, amely egyetemisták számára − a világi tudományok mellett − hitbeli képzést biztosított. Az intézet a Borromeo család nevét és címerét (Humilitas felírással) kapta meg, s vele együtt a család vagyonából is egy részt.  Hasonló rendeltetéssel létesült Páviában a Ghislieri diákotthon, Milánóban egy nemesi kollégium és a híres milánói Jezsuita Intézet és Gimnázium. A szent érsek tevékenységének legfontosabb területe azonban mégsem ez volt, hanem egyházmegyéjének látogatása.

A kilenced napi imádsága

7. nap

Egyházmegyei látogatása, példamutatása

Az erkölcsi és vallási megújulást leginkább egyházmegyéjének rendszeres látogatása által érte el. Ezt a zsinat is elrendelte, de ő meg volt róla győződve, hogy csak személyes jelenlétével, buzdításaival és példájával tudja kiirtani a visszaéléseket, és csak így tudja a papokat és a híveket a megújulás útján elindítani és vezetni. Nagyon sok tennivalója volt: helyre kellett állítani az egyházmegyei fegyelmet, a nép körében emelni kellett az erkölcsi élet színvonalát, és föl kellett számolni sok visszaélést a liturgiában. Utazásai közben mindenütt tárgyalt a vezető személyiségekkel, tájékozódott a nép és a papság élete felől, megtudta, mennyire tartják meg az egyházi törvényeket, a szülők mennyire törődnek a gyermekneveléssel, milyen fényűzés folyik a papok öltözködésében, mennyire tartják meg a klauzúra törvényét a kolostorokban, s hogyan kezelik az alapítványokat. Mindezt számadásszerűen rögzítették, hozzátéve az érsek intelmeit és büntető ítéleteit is. Különös figyelmet szentelt a svájci völgyek egyházaira, ahol igen nagy visszaélések történtek: a papok nősültek, gyermekeiket a plébánián nevelték, hit dolgában nagyon sok volt a bizonytalanság; babonák, mágia és halottidézés is gyakori volt. Károly reformtevékenysége minden lehetséges lelkipásztori eszközt, de diplomáciai, politikai, sőt katonai támogatást is igénybe vett.

Az érsek maga járt elöl jó példával. Környezetében megbízott két papot, hogy ha valami hibát vesznek észre benne, kíméletlenül mondják meg, és minden megkötés nélkül figyelmeztessék a gyöngeségeire. De amikor arra figyelmeztették, hogy legyen tekintettel meggyöngült egészségére, így válaszolt: „Aki a lélek szolgálatára szánta el magát, annak legalább három lázt ki kell hordania, mielőtt ágynak dől!” – csakhogy az ágyát már régen elajándékozta, és egy szalmazsákon aludt.

Egyik vizitációs útján Svájcban egyik kísérője látta, hogy az erős fagyban a fűtetlen szobácskában az érseken nincs más, mint egy vékony, használt köntös, s kérte, hogy öltözzön fel melegebben. Károly erre azt válaszolta, hogy csak ez a köntös a személyes tulajdona, a többi ruhája a bíboroshoz tartozik, és csak szolgálat közben viselhető.

A kilenced napi imádsága

8. nap

Szent Károly pestise

Lelkipásztori buzgóságát, nagylelkűségét és szervezőkészségét különösen a nagyon veszélyes időszakokban mutatta meg, pl. 1576 nyarán, amikor pestis pusztított Milánóban. A járvány terjedésével egyre többen menekültek el a városból, a város vezetői mind eltűntek, különösen akkor, amikor a közrend és közellátás egyre súlyosabb kérdéssé vált. Akkor az érsek vette kezébe a gyeplőt. Rendeleteket bocsátott ki, melyekkel igyekezett a fertőzés veszélyét a legkisebbre csökkenteni. Részben a saját javaival, részben a gazdagok adományaival segített, ahogy csak tudott: ruhát, élelmiszert, gyógyszert adott az embereknek, menhelyeket állítottak föl, a betegeket ideiglenes kórházakba gyűjtötték össze, ahol ápolták őket, és megkapták a szükséges lelki ellátást is. A járvány tetőpontján zárlatot kellett elrendelni mindazok számára, akik saját házukban maradtak. Ezeknek az érsek ambuláns szolgálatot szervezett, főleg a betegek és haldoklók számára. Mivel a templomokat a fertőzés veszélye miatt bezárták, az utcasarkokon és útkereszteződésekben állítottak föl oltárokat, és a papok ott miséztek. Személyes elszántságát egy szemtanú a következőképpen írta le: „A bíboros gyakran ment el a kórházba, vigasztalta a betegeket, bátorította a betegápolókat, látogatta a temetőt, a barakkokban lakókat és a házakban vesztegzár alatt levőket. Mindenkit vigasztalt, mindenkivel szóba állt, és a saját háza javait is beleszámítva mindenével segített, amije csak volt. Most viszont már nincs semmije az életén kívül, teljesen szegény lett… A városnak más vigasztalása nincs. Ő ellenben majdnem olyan, hogy a puszta jelenlétével életre kelti az embereket.” A végén azért, hogy a szegény betegeknek takarójuk legyen, leszedette ablakairól a függönyöket és a falakról a tapétát, sőt a bíborosi köpenyét is odaadta. Mint szegény koldus ment végig a városon a bűnbánati körmenetben: gyalog, a nyakában kötéllel, a vállán kereszttel, megfosztva méltóságának minden jelvényétől.

Egy év múlva a járvány megszűnt, és a megszökött helytartó, Ayamonte visszatért. De az érsek hősiességét, amely a tulajdon gyávaságát annyira nyilvánvalóvá tette, nem bírta elviselni, ezért bevádolta a pápánál: az érsek a pestis idején nem tartotta be a városi törvényeket! A bíborost Rómába idézték, de elindulása, s főleg a visszatérése valóságos diadalmenet volt.

A járvány idején megfogadta, hogy ha az Úr véget vet a szenvedésnek, hálából elzarándokol a franciaországi Chambérybe, ahol Jézus halotti leplét őrizték. Akkoriban meglehetősen viszontagságos útnak számított az átkelés az Alpokon, ezért Emánuel Filibert savoyai herceg, aki meg akarta kímélni Károlyt az ezzel járó törődéstől, Torinóba vitette a leplet, amely azóta a torinói lepel néven ismert.

Helytállása miatt a járványt „Szent Károly pestisének” nevezték el.

A kilenced napi imádsága

9. nap

Életpéldája

Károly érsek lelki élete, mint a katolikus megújulás valamennyi nagy szentjénél (Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp, Keresztes Szent János), egészen Krisztus követésére irányult. Az Ő szenvedésén elmélkedett, és engesztelését tűzte ki célul. Ebből született az az elhatározása, hogy saját életében Krisztus keresztútját akarja megélni. Így érthetjük meg, hogy Károly miért szerette annyira a Novara közelében lévő Monte di Varallót, melynek oldalában oszlopok álltak, rajtuk a megváltás misztériumának képei. Élete utolsó évében itt akarta a Virágvasárnapot megülni, s itt végezte általános gyónását a jezsuita Adorno páternál. Életének minden hibáját meg akarta gyónni, böjtöléssel és kemény vezekléssel fenyítette magát. Amikor Milánóba visszatért, az orvosok már csak azt tudták megállapítani, hogy testi ereje elfogyott. Károly teljes nyugalommal fogadta ezt, majd fölvette a betegek szentségét, és 1584. november 3- án Milánóban meghalt. V. Pál avatta szentté 1610-ben. Ünnepét 1613-ban vették föl a római naptárba november 4-re.

Erről az energikus egyházi férfiról, aki a trienti zsinat idejében „meg akarta újítani Rómát”, egy korabeli protestáns így nyilatkozott: ,,Ha minden püspök és pap olyan lett volna, mint ő, nem került volna sor a hitszakadásra.” Életéről saját írásai és életrajzírók dokumentumai vallanak.

A kilenced napi imádsága