Imádkozzunk és próbáljunk tovább segíteni egymásnak, hogy minél közelebb kerüljünk az Úrhoz! Ez a lelki híd, ami egy gombnyomásra jött létre köztünk, maga a csoda, bebizonyítva, hogy nem választhatnak el határok minket. Adjunk hálát érte!

Nagyon örvendek a sok pozitiv visszajelzésnek! Ezúttal is valami különös helyzetben vagyok, mint mindig, de tudom és érzem, hogy ezek is csak újabb és újabb megpróbáltatások. Arról van szó, hogy tegnap kaptam meg az újabb eredmenyeimet… hát majdnem minden érték az egekig ér…, hogy más ilyenkor kómás állapotban feküdne az ágyban. Viszont én, hála az Úrnak és Nektek, akik imádkoztok értem, azt tudom mondani, hogy aránylag jól vagyok. Ez egy másik csoda, ami körülöttem történik. De tudom és érzem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus értem is meghalt a keresztfán, és ezután is fog csodákat művelni velem. A jó Isten áldása maradjon velünk!

Nagyon boldog voltam, amikor egyik nagyon kedves testvér közületek felajánlotta, hogy én is csatlakozhatok az imacsoporthoz. Egy ideje valamiért komolyan megérintettek az imakilencedek, és most hirtelen csak azt tudom mondani, hogy a kilencedek „csodákat művelnek”, olyanokat amit szavakkal nem mindig lehet leírni. Isten Áldását kérve Mindannyiótokra és Családjaitokra!

Ma levelet kaptam egy barátnőmtől, aki nagy lelki megpróbáltatásban és gyötrődésben van. Imában és böjtben folyamatosan kéri a bizonyosságot, hogy mit kell tennie. Nagyon erős belső késztetést éreztem, hogy imádkozzunk érte. Teljes lelki ráhagyatkozással kértem az Urat, hogy vezessen, ahhoz a szenthez, akihez akar. Íme, Lisieux-i kis szent Teréz bizalom-kilencede. Ezt adta.

Megosztom Veletek a múlt vasárnapi, a (Nagy) Szent Teréz kilenced 5. napján szerzett tapasztalatomat, amikor éppen Teréz alázatosságáról elmélkedtünk. A mai prédikációt hallgatva az az érzésem támadt, mintha az atya is velünk imádkozná a kilencedet, ugyanis teljes összhangban volt az aznapi elmélkedéssel. Egy mondatot kiragadtam, amely így hangzott: „A hitünk akkor tud növekedni, ha az alázatosság növekszik a szívünkben.” Ez olyan erősítőként hatott rám, hogy mélyebben megvizsgáltam, hol is állok én az alázatossággal, és ez azóta is nap mint nap felvillan előttem. Nagy ajándék volt, és nem csak volt, még most is az.

Egy újabb örömhírrel leplek meg benneteket. L. velünk indult az imacsoport megalakulásakor. Gyermekáldást kért az Úrtól, és láss csodát! Egy nehéz, veszélyeztetett, de annál szebb várandós időszak után múlt pénteken világra hozta kisfiát. Adjunk hálát! Imádkozzunk érte és minden gyermekünkért Szent Mónikához, hogy mindig az Úr útját keressék. L. üzeni: „Köszönjük az imákat, a bíztatást, a drukkolást! Szükség volt rá.”

A kilenced elimádkozása végén velem is történt csoda (szinte folyamatosan). Olyan lelkigyakorlatra invitáltak, ahová még engem nem hívtak. Nagyon hálás vagyok az imáitokért, én is a szívemben hordozlak Benneteket!

Külön köszönet I.-nak, hogy „felnyitotta szememet” a Szentatya nagyszerű felajánlására. (A hit évének eseményeként 2013. október 13-án Ferenc pápa a Rómában a Szent Péter téren a Fatimai Szűzanya szobor előtt felajánlja a világot Szűz Mária Szeplőtlen Szívének… és ajánljuk fel magunkat, hazánkat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének.) Úgy érzem, személyes életünkben ezen a napon nagy-nagy kegyelemmel gazdagított a Szűzanya.
Nagyon mélyen érintett K. jobbulása is! Isten és a kedves Szentjeink kézzelfoghatóan jelentkeznek. Adjunk hálát mindenért az Úrnak!

Akkora örömben volt ma részem, hogy kénytelen vagyok megosztani mindannyiunkkal: ma reggel egyedül ültem fel és keltem fel az ágyból!!! Ez egy akkora ajándék a Jó Istentől, hogy csak az tudja aki benne van. Jól mondják, hogy nagy az Úr hatalma! De én ezt meg is tapasztaltam a Ti és mindnyájunk segítségével, imáinkkal. Nagyon hálás vagyok Mindenkinek, aki értem imádkozott!