Forrás: Gamerra Alberta Mária: Eucharisztikus kilenced, Korda Kiadó Budapest, 1934.

Gamerra Alberta Mária SJC, a Jézus Szíve Népleányai Társasága nővére. Bárónő volt, több nyelven beszélt, az 1938-as Eucharisztikus kongresszus idején nagyon sokfelé hívták fordítani. A Katolikus Női Társulatok főtitkára, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnöke volt, széles körű szociális, karitativ tevékenységet folytatott.

A kilencedet imádkozhatjuk készületül Úrnapjára vagy Jézus Szent Szívének ünnepére készülve, vagy az év bármely egymást követő kilenc napján. 

Bevezetés	1. nap	2. nap	3. nap	4. nap	5. nap
6. nap	7. nap	8. nap	9. nap	Imák	Litánia

Bevezetés

  A modern embert a szociológusok akárhányszor gépembernek nevezik. Mi a gépember a mi elképzelésünkben? Egy lélek nélküli perpetuum mobile, mely lót-fut vagy kenyérkeresete után, vagy szórakozása után. Mindig siet, komoly vagy komolytalan foglalkozásait hajhássza. A lélek, a szegény lélek elsorvad.
  Túlteng a test, az anyag, – a gép.
  Ez volt-e elgondolása a nagy Alkotónak mikor az embert teremtette?
  Dehogy! fölséges semmiségben alkotta az egész természetet, hogy ez az embert szolgálja. S az ember s benne az egész anyagvilág Őt dicsőítse.
  Mert ettől a gondolattól eltért a ma embere, ezért oly szerencsétlen, ezért oly kapkodó, oly nyugtalan.
  Ezt a szerencsétlen, kapkodó, nyugtalan embert akarja ez a kis füzet megállítani rohanásában.
  – Állj meg testvér.
  – Nincs időm, sietnem kell.
  – Csak egy pár pillanatra akarok hozzád szólni. Azaz nem is én. Csak ki .akarom nyitni neked az ajtót az Úr hajlékába, majd Ő szól hozzád.
  S belép a fáradt, hajszolt lélek. S itt új világ tárul eléje.
  Az élet tülekedő zajos rohanása, megáll az Isten hajlékának küszöbén.
  Csend van itt. Jóleső csend. Nyugodtság. Titokzatos piros fény, mely vonz.
  Égbenyúló vonalak, melyek szállnak fölfelé.
  Aranycsillogás a tabernákulum körül, mely karácsonyi éjszakák csillag csillogására emlékeztet.
  Szennytelen hang szól a tabernkulumból:
„Jöjjetek hozzám mindnyájan kik terhelve vagytok és én megenyhítelek titeket.”
  S a fáradt lélek lerakja terhét.
  Körülnéz, tetszik neki ez a hely, mely szent, mely megnyugtató, mely oly más mint ott künn minden.
  Itt szeretne maradni. És lehetne ő is oltárszekrény, örökmécses, oltár!
  Mindig újra visszajön, visszavágyik.

Első nap

Jézus szívének csúcsíves oltára. Kiemelkedés a földiekből önmegtagadás által.

  Mily gyönyörűséges egy gót oltár, ég felé törekvő oszlopaival és csúcsíveivel! Mennyi nemes méltóság van fölfelé törekvő vonalaiban! Valóban olyan, mintha e kiáltás kövesedett volna meg benne: Föl a szívvel!

  Az áldozati lélek azáltal, hogy naponkint elszakadni igyekszik mindentől, ami földi, olyan kiváltságos lélekké válik, ki merész lendülettel szintén a legmagasabb felé tör. Ragyogóm tiszta magasságokba vágyik, bár romlott természete a föld felé vonja, s kicsiny, nyomorult szívének sokszor a legnehezebb küzdelmet kell folytatnia az ember legdrágább javaiért. Mert bizony bárdolatlan gyermekek vagyunk s azok maradunk a folytonos nevelés ellenére is: szívósan ragaszkodunk ahhoz, amit balgatagon szeretünk.

  A léleknek naponkint föl kell vennie a harcot; folyton tartó önmegtagadás által ki kell szabadítania magát a földi dolgok öleléséből, hogy a mennyeiek, az örökkévalók felé törekedhessék.

  Mint ahogy mindenféle tudás elsajátításához első sorban olvasni kell megtanulni, s mint ahogy a legkülönbözőbb tudományágakban is mindig vissza kell térni az alapelemekhez, – úgy ahhoz is, hogy erényekre szert tegyünk, az első lépcsőfok az önmegtagadás – s minden más erénnyel együtt ezt újra és újra gyakorolni kell.

  Mindenki tudni fogja, mely testi, vagy lelki önmegtagadások által szabadul meg attól, ami legveszélyesebb számára, s így mi az, amivel az Üdvözítőnek a legnagyobb örömet okozza. Ezt gyakorolja ma, hogy az Oltáriszentségben rejtőző isteni Szívnek gyönyörű, csúcsíves oltárává legyen.

  Fel a szívvel!

Felajánló imádság

Íme itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!

  Óh, édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, – egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.

  Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, oh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.

  Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet . . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.

  Jézus Szíve az Oltáriszentségben, amely lángolsz irántunk való szeretettől, gyullaszd föl szíveinket irántad való szeretetre!

(200 n. b. XIII. Leo 1899. febr. 6.)

Második nap

Az isteni szív tabernákuluma. Bensőség.

  A tabernákulum csendes hely, hol csupán Jézus lakik: el van ott rejtve az emberek szeme elől. Ajtaját csupán a papnak szabad kinyitnia, s ő is térdet hajtva cselekszi ezt.

  Tartson fönn az áldozati lélek is egy csendes, rejtett helyecskét szívében egyedül az Úr Jézus számára. Ha a gyónásban bensejét feltárja a lelkiatya előtt, ennek. az az érzése lehessen: E szív az Üdvözítő lakhelye, tabernákuluma, szentélye.

  A bensőség képezi szívünkben az Ő tabernákulumát.

  Időnkint rá kell tehát gondolnunk arra, hogy; Jézus nálunk van és marad; az Ő jelenlétének tudatában gondolatainknak mindenkoron szenteknek, szándékainknak tisztáknak, szavainknak nemeseknek kell lenniük: minden tettünknek reá és érdekeire kell vonatkozniuk.

  Érzékeinknek s egész viselkedésünknek szigorú fegyelmezése által dolgozzunk ma szívünk tabernákulumának építésén.

  „Szerelmesem az enyém, és én övé vagyok.”

Felajánló imádság

Íme itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!

  Óh édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, – egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.

  Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, oh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.

  Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet . . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.

  Jézus szentséges Szíve az Oltáriszentségben, növeld bennünk a hitet, reményt és szeretetet.

(300 n. b. XV. Benedek 1917. ápr. 5.)

Harmadik nap

Jézus szívének gráledénye. Alázatosság.

  A csodás Grál-monda szerint egy fényes galamb minden nagypénteken fehér ostyát tett a drága kristálycsészébe, melybe egykoron Arimathiai József a Megváltó vérét fogta fel.

  A kevélység és hiúság oly könnyen belopózik szándékaink közé, s elhomályosítja a léleknek kegyelemtől származó fényét. Mi több, – a hiúság el akarja takarni mindazt, mi bennünket az emberek szemében kedvezőtlen színben tüntethet föl. Takargatja, szépíti a helytelen cselekedeteket, szavakat és gondolatokat. Az ilyen lélek nem átlátszó kristályedény!

  Az alázatosság nem fél a kedvezőtlen ítélettől; ellenkezőleg: nem akar jobbnak látszani, mint amilyen a valóságban. Őszintén, egyenesen tárja fel a lelket Isten és az emberek előtt. Alázatosság teszi a szívet átlátszó Gráledénnyé.

  Ami a csiszolás a kristály számára, az a megaláztatás a lélek számára. Minden újabb megaláztatás csiszol egyet a lélek-kristályon, míg minden durvasága eltűnik, míg végre keresztülragyog a lelken a kegyelem fénye, s míg az istenszeretet aranyos napsütésben tündököl!

  Ne idegenkedjünk hát a megaláztatástól; ha talán nem is keressük, legalább köszöntsük barátságosan, ha találkozunk vele. S szóljunk így az Üdvözítőhöz mélységes szeretettel, bármily nehezünkre esik is: Hálát adok neked Uram minden külső és belső megaláztatásért!

Felajánló imádság

Íme, itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!

  Óh, édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, – egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.

  Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, oh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.

  Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet . . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.

Jézus szentséges Szíve az Oltáriszentségben, könyörülj rajtunk!

(300. n. b. m. X. Pius 1907. dec. 26.)

Negyedik nap

Arany paténa a Szent Szív számára. Isten- és felebaráti szeretet.

  Az Üdvözítő az arany paténára száll le a mennyei magasságokból, s arany patenán ajánlja föl magát az örök Atyának.

  A szívet a szeretetet teszi arany paténává.

  Ha ódon műremekek kétféle fémből készültek, nagyobb az értékük. A mi szívünk paténájának is kétféle aranyból kell lennie, az Isten- és felebaráti szeretet aranyából. „Hogy mondhatja valaki, hogy szereti Istent, kit nem lát, – ha nem szereti felebarátját, ki szeme előtt van!”

  Embertársainkban az Üdvözítő lép elénk. „Amit a legkisebbnek cselekesztek az enyémek közül, nekem tettétek azt”.

  Az igazi szeretet folytonos istenszolgálat. A szerető lélek Istenben szereti felebarátját, s a felebarátban Istent. A szerető lélek élete örök érdemek aranyával van telve.

  A szeretettől égő szív levonja az Üdvözítőt a földre; ez a legértékesebb paténa számára.

  Jó feltételünk ez legyen ma: Tegyünk mindent Isten iránt való szeretetből, hogy kedvesek legyünk az Üdvözítő szemében. Ha szenvedés ér, ajánljuk fel szeretettel Neki, hogy fogadja el a lelkek javára. Hadd legyen szívünk valóban az a paténa, melyen ő a mennyei Atyának magát folytonosan feláldozza.

  Jézus Szíve, szeretet tűzhelye, eméssz el engem!

Felajánló imádság

Íme, itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!

  Óh édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, – egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.

  Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, oh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.

  Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet . . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.

  Jézus isteni Szíve, térítsd meg a bűnösöket, mentsd meg a haldoklókat, szabadítsd meg a lelkeket a tisztítótűztől!

  (300. n. b. m. X. Pius, 1906. júl. 13.)

Ötödik nap

Jézus szívének szentségtartója. – Szívtisztaság.

  Mint ahogy fehér ruhájában szótlanul állott az Üdvözítő Heródes udvarán – úgy áll az Ostya ragyogó fehérségében a mi világunk közepette is és – hallgat.

  E világ levegője is oly nyomott az érzéki élvezetektől, mint az akkorié volt.

  „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.”

  Kiknek tekintetét az érzékiség elhomályosítja, azok nem látják Jézust. Ő csak azoknak mutatkozik, kiknek szíve tiszta, vagy akik vágyódnak a szívtisztaság után.

  Ha a fáradt lélek mind jobban akarja látni az Üdvözítőt, ha mind közelebb akar jutni Szívéhez, ha egészen be akarja fogadni, – akkor gondolatainak, szavainak, cselekedeteinek és szándékainak tisztaságára kell törekednie.

  Hadd ragyogjon Krisztus keresztül egész valónkon úgy, mint a szentségtartó üvegén!

  Add Üdvözítőm, hogy én folytonosan kisebbedjem, Te pedig folytonosan növekedjél bennem!

Felajánló imádság

Íme, itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!

  Óh, édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, – egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.

  Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, oh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.

  Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet . . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.

  Dicsérjük és imádjuk vég nélkül a legszentebb isteni Szentséget!

  (300 n. b. m. – T. b. e. h. X. Pius, 1913. április 10.)

Hatodik nap

Ciborium. – Önfeláldozás.

  Az Üdvözítőnek minden gondolata e földön a szeretet volt, minden szavából szeretet áradt, minden cselekedete szeretetének bizonysága volt.

  Nem törődött pl. fáradtságával, mikor arról volt szó, hogy megtérítse a szamariai asszonyt Jákob kútjánál.

  Példaképünk ő a felebaráti szeretet folytonos gyakorlásában.

  De a szakadatlan jótevéssel telt élet nem elégítette őt ki. A legnagyobb szenvedések között életét magát is értünk adta. „Senki sem tehet többet, mint ha életét adja barátaiért.” És mégis, – az Üdvözítő többet tett, az Üdvözítő többet tesz ennél nap-nap mellett, mikor éhező lelkünknek ajándékozza magát a szentáldozásban tisztító, erősítő, megszentelő

táplálék gyanánt.

  Ha valaki, – bárki legyen is az, tőlünk szeretetszolgálatot kér, egy pillanatig sem szabad vonakodnia annak teljesítésétől. Egyetlen barátságtalan szó, vagy kedvetlen mozdulat se homályosítsa el szeretetének fénylő aranyát. Hiszen ő a ciborium, ki által az Üdvözítő szeretetét akarja közölni az emberekkel. Az áldozati léleknek minden kínálkozó alkalmat

fel kell használnia, hogy felebarátjának, szeretetszolgálatot tegyen, s így az Üdvözítő segítségére legyen az ő országának terjesztésében. Szent Pállal mindenkinek mindenévé kell lennie, hogy mindenkit megnyerhessen Krisztusnak!

  Üdvözítőm, használj engem, használj el engem!

Felajánló imádság

Íme, itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!

  Óh, édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, – egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.

  Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, oh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.

  Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus. papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet. . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.

  Áldjuk, imádjuk és hálás szívvel szeressük Jézus Szívét a legméltóságosabb Oltáriszentségben, minden percben, a földkerekség minden helyén az idők végéig. Ámen.

  (100 n. b. e. n. IX. Pius, 1868. febr. 29.)

Hetedik nap

Jézus szívének betegellátó szelencéje. – az irgalmasság testi és lelki cselekedetei.

  Az isteni Üdvözítő szeretete nem elégedett meg azzal, hogy meggyógyítsa azokat, kik őt nyomorúságuk tudatában fölkeresték s kik gyógyulásukért könyörögtek. Elment a betegek házaiba, fölkereste a haldoklókat és a halottakat. Nem vetette meg a bűnösök hajlékát sem, mindenütt gyógyított, támasztott, térített.

  Különösen kedves volt neki, ha másért könyörögtek szerető szívvel nála. Azonnal engedett a hívásnak. Az utat sohasem tartotta túlságosan hosszúnak, vagy nehéznek.

  Most is elmegy, – mint egykoron, – a tarsoly selymébe burkolva a betegekhez, haldoklókhoz, bűnösökhöz.

  Az áldozati lélek vigye a szenvedőket alázatosan s szerényen az Üdvözítőhöz, és vigye – betegellátószelencéhez

hasonlóan, – az Üdvözítőt a szenvedőkhöz.

  Az irgalmasság cselekedetei ajtót nyitnak előtte ahhoz a nyomorúsághoz, mely nem tolakszik az utcára, de a rejtekben sorvaszt.

  Tartsuk azonban szem előtt, hogy az irgalmasság testi cselekedetei mindig csak a kulcsot képezzék az irgalmasság lelki cselekedeteihez. A legfőbb mindig az, hogy elvigyük az Üdvözítőt a szegényekhez, betegekhez, haldoklókhoz. Ki kell nyitnunk az ajtót, hogy Ő beléphessen oda.

  Jézus Szíve, add nekem szeretetedet, s adj nekem lelkeket!

Felajánló imádság

Íme, itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!

  Óh, édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, – egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.

  Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, oh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.

  Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet. . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.

  Jézus Szíve, könyörülj meg rajtunk és tévelygő testvéreinken!

  (100 n. b. m, X. Pius, 1908. aug. 13.)

Nyolcadik nap

Jézus szívének örökmécsese. – Jó példa.

  Mikor minden világosság kialszik, a ragyogó villamos lámpa s a szelíd gyertyafény egyaránt, – az örökmécses hűségesen és állhatatosan világít tovább az oltárszekrény előtt. Állandó imádással dicsőíti az Üdvözítőt éjjel-nappal. Folytonosan figyelmezteti a lelkeket Jézus jelenlétére s hozzá vonja őket.

  Ma inkább szükséges, mint valaha, hogy Jézus követői az egész világ előtt azoknak mutatkozzanak. Ma érvényesebb az Üdvözítőnek a szava, mint bármikor: „Aki nincs velem, az ellenem van.”

  Külső és belső támadások közepette hűségesen ki kell tartania az áldozati léleknek Jézus mellett. Minél sötétebb a fenyegető veszedelem éjszakája, annál ragyogóbban világítson az ő bizodalmas szeretetének fényessége. Tündököljenek erényei, hogy az Üdvözítőt dicsőítse állhatatos és hűséges kötelességteljesítése által, s világító példájával lelkeket szerezzen neki.

  Inkább meghalok, semmint hogy irántad való hűségemet megszegjem, én Jézusom!

Felajánló imádság

Íme, itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!

  Óh, édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, – egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.

  Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, oh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.

  Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet . . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.

  Jézusom édes Szíve, add, hogy mindig jobban szeresselek!

  (300 n. b. m. – t b. e. h. IX. Pius 1876. nov. 26.)

Kilencedik nap

Jézus szívének kis csengettyűje. – Apostolkodás.

Valahányszor a szentségi Úr Jézus közeledik, – megszólal az ezüsthangú kis csengettyű szava.

  Ujjongva köszönti őt átváltozáskor, és imádásra hív. Áldozáskor fölszólítja a jelenlevőket az Üdvözítő vételére, s ha a Szentséggel áldást adnak, az ő figyelmeztetésére hajlik meg minden fej és térd az áldást osztó Istenség előtt, Ő kíséri el az Üdvözítőt a betegekhez és haldoklókhoz, s jelzi ott a Várva várt látogatását. A kis csengettyű mindenkoron örömmel dicséri és magasztalja az Urat s másokat is buzdít, hogy ugyanezt tegyék.

  Ki hívatottabb Jézus Szívének dicséretére és magasztalására, mint éppen az áldozati lélek, kit az Úr kedvelt tanítványaihoz, Péterhez, Jánoshoz és Jakabhoz hasonlóan magával visz a Tábor- és az Olajfák hegyére, s kit érdekeinek, szenvedéseinek és vigasztalásainak nagyobb mértékben tesz részesévé, mint másokat?

  Az áldozati lélek éppen ezért mindig az Üdvözítő dicséretét hirdesse. Szenvedésben és örömben, aggodalomban és lelki küzdelemben éppen úgy, mint a legédesebb vigasztalásban: dicsőítse Jézust és kövesse szívesen a Táborra, az Olajfák hegyére, sőt a Golgotára. Buzdítson másokat ő is, mint a kis csengettyű. hogy közeledjenek Hozzá, – hogy így Krisztus mindenkit magához vonhasson és boldogíthasson. mire isteni Szíve annyira vágyik.

  Jézus szentséges Szíve, jöjjön el a Te országod!

Felajánló imádság

Íme itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!

  Óh, édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, – egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.

  Felajánlom ezért neked mind azt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, oh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.

  Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet . . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni. Ámen.

  Jézus, jó Pásztor, a legméltóságosabb Oltáriszentség által vond az összes embereket Péter aklába!

  (300 n. b. S. Penit. 1921. ápr. 15.)

Forrás: Gamerra Alberta Mária: Eucharisztikus kilenced, Korda Kiadó Budapest, 1934.

Nihil obstat.
Dr. Julius Czapik censor dioecesaaus imprimatur.
Strigonii, die 22. Dec. 1933. Dr. Julius Machooich vic. gen.